Förtelmes és kiábrándító, amit a Magyar–Hadházy-csörte az ellenzéki közegről megmutat

„Hadházy Ákos, Zugló egyéniben győztes parlamenti képviselője hétfőn a közösségi oldalán reagált a 25 tagú Tisza Párt hétvégi úgynevezett »kongresszusára«. A leginkább egy aloe vera termékmenedzserek éves találkozójára emlékeztető rendezvényen újabb fél évvel elhalasztották a Tisza Párt állítólagos leendő parlamenti képviselőjelöltjeinek (korábban idén nyárra ígért) bemutatását, viszont jó előre megüzenték, hogy senki ne merjen ellenzéki oldalon elindulni az ismeretlen fantomjelöltekkel szemben.

Az újabb mondás szerint a »Tisza vezetése« (értsd: Magyar Péter) által kiválasztott jelöltjelölteket minden körzetben egy előválasztáson zsűriztetik majd le a publikummal. Hadházy felajánlotta, hogy szívesen elindul ezen az előválasztáson, mivel szereti a hazáját, és úgy érzi, sok teendője van még. Ha veszít az előválasztáson, visszalép Magyar Péter jelöltje javára, ellenkező esetben ugyanezt várja a tiszás riválisától.

Természetesen Hadházy posztja alatt, majd az arról beszámoló, másfél éve tiszás propagandaként működő »független« hírportálok cikkei alatt elszabadult a pokol: volt ott »jól fizet a Tóni?«-tól kezdve »az ördöggel is össze kell fogni a csúti potrohos ellen«-en keresztül egészen a „most az ország érdekében mindenkinek hátra kell lépni” hamis giccséig minden. Hadházy minden volt az ellenzéki kommentelők szemében, csak tisztességes ember nem.

Magyar Péter – ráerősítve a Visszhang-kommandó netszerte kiáradt trolljaira – sebtében meg is üzente, hogy »abcúg Hadházy«. Fúj, óellenzéki, nem kell. Ami Hadházy esetében, ugye, annyit tesz, hogy ő nem a jól tejelő kamupozíciók sajnálatos elvesztése után, tavaly fedezte fel magában az ellenzékit, hanem már az elmúlt évtizedet is végigharcolta az ellen a rendszer ellen, amelyben Magyar Péter munka nélkül keresett százmilliókat.

De ez a történet valójában nem is Hadházyról, hanem a kétévente egy új messiás lábai előtt hajlongó ellenzéki közeg moráljáról, intellektusáról, az önveszélyesség határát súroló naivitásáról szól.”

Nyitókép: Facebook